Saját otthon projekt indul!

Építész lévén sokat álmodoztam a saját házamról. Az élet úgy hozta, hogy a megvalósítására sokat kell várnom, amit így utólag nem is bánok. Számtalan koncepció tervet készítettem magamnak az évek során egy-egy kiszemelt telekre. Aztán tavaly márciusban sikerült megvenni egy telket, amire rögtön nem is lehetett építeni, mivel éppen átminősítés alatt áll a terület. Nagyon régóta húzódik a szabályzat módosítás, így remélhetőleg most már hamarosan véglegessé válik. Az elfogadásra váró Építési Szabályzat tervezet már megvan, így az alapján terveztem meg a sokadik, és úgy néz ki, hogy végleges családi házat.

Azt gondolom, hogy nincs tökéletes alaprajzi elrendezés, mert az mindenkinek más. Maximum annak a személynek lehet tökéletes, akinek az igényei alapján készült. Ahhoz, hogy a lehető legjobbat tudjam magunkra szabni, kellett az elmúlt évek tapasztalata. Hogy élünk most, két gyerekkel? Milyen helyiségben fogom végezni a munkámat? Mennyi cuccunk van? Ha belépünk az ajtón, hogy vetkőzünk le? Elpakoljuk a cipőket, kabátokat? Erre mondjuk nagyon egyszerű a válasz:NEM! Éppen ezért olyan házat szerettem volna, ami mindamellett, hogy szép, kiszolgál minket! Mindennek meglegyen a helye! A kenyérpiritót ne a szekrény legmélyebb bugyrából kelljen előhalásznom. 

Még nem tudom pontosan, hogy mikor kezdhetjük az építkezést, de addig is szépen sorjában megosztanám veletek a terveket, hogy mit, miért gondoltam így. 

Első körben a külső látványterveket mutatom, majd a belsejével és a tájolásával folytatnám a későbbiekben. Nekem mindig is a hosszúkás, oromfalas házak tetszettek. Ezek egyben hagyományosak is, de kellőképpen modernizálhatóak. Számomra ez egy időtálló design, így az alaprajzi elrendezés mellett ez volt a kiindulási alap. 

A telekről elsőnek annyit, hogy háromszög alakú saroktelek. Egy beépített északi szomszéddal és egy nyugati erdős közterülettel határolva.

Keleti oldal - utcára néz

Déli oldal- utcára néz

Dél-nyugati oldal - utcára néz

Nyugati (hátsó)  oldal - erdőre néz

Jutafonal nem csak kertészkedőknek!

Adott egy igazi szocreál, de nevezzük retro kis asztalnak, ami szintén a parasztház egyik bútordarabja volt. Szerkezete csavarokkal stabilizálható, fazon tetszik, így ez se lett az emészeté.

A teteje valami féle intarziás, szerintem mahagóni (jellegű) felület lehet. Támadt egy kósza gondolatom, hogy lecsisszantom a lakkréteget, hátha valami natúr fa előkandikál az intarziás mintával. A lányom meg is jegyezte már többször, hogy mindig feketére festem a bútorokat....nem mindig, de valóban sürűn. Ezért is gondoltam, hogy valami natur dolgot csempészek ebbe a projektbe.
Neki is álltam a csiszolásnak, amit nagyon hamar feladtam, mivel az a fránya lakk olyan ellenálló volt, hogy csak nagyobb munka árán tudtam volna eltávolítani. Időm persze annyi, mint a TEGNER.....BEN AZ ÉDESVIZI HAL. Meg hát, ha tényleg mahagóniról van szó, nem is lett volna olyan natúr fa felület, amivel elégedett lettem volna. Így maradt a fekete festék.
Egyébként ez visszakerül a házba, amiben valóban lesz pár fekete bútordarab, de az összép korántsem lesz se fekete, se pedig unalmas.

Szóval fekete lett...de ennek ellenére sem mondtam le a természetes megjelenésről, így a napokban vásárolt jutafonallal sikerült elérnem a kívánt hatást. A négy lábát alulról kb 10 cm magasságban betekertem a kötözővel, ragasztópisztollyal rögzítettem. Igazából ez adta meg a skandináv stílusát az asztalnak.

A festésről csak annyit, hogy végre előkerült a már régóta eltűntnek nyílvánított festő hengerem, így ezt azzal készítettem. Ecsettel ekkora összefüggő felület nem lett volna szép. Meg hát bitang gyors is voltam ezzel a technikával :)

Itthon nagy sikert aratott. Remélem nektek is tetszik :)

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél még több lakberendezési és dekorációs ötlettel találkozni, kövess a Pinterest-en vagy a Facebook-on is.

Védd meg nyílászáróidat az építkezés alatt!

Nyílászárós éveimben megtapasztaltam, hogy az építkezés alatt mennyi kosz kerül az ablakok, de főleg ajtók falcaiba. Ezzel jóformána senki nem törődik, csak a végleges takarításkor lesznek megtísztítva. Addigra pedig a felhalmozódott vakolat, glett és miegymás szépen tönkreteszi a vasalatokat, vagy konkrétan a nyílászárókat is.

Persze a garancia erre nem él, hiszen mechanikus sérülés okozta a meghibásodást. A legszebb az egészben, hogy sokan ahelyett, hogy eltávolítanák a falcokba belekerült szennyeződést, erőltetve, de csakazértis becsukják azt az ajtót, még akkor is, ha feszül.

Kiemelten veszélyeztetett terület a toló erkélyajtók alsó sínrendszere. Nem beszélve egy nagy szerkezet áráról, hogy mekkora kárról beszélhetünk, ha tönkremegy.

A következő képek remekül szemléltetik a problémát:

Ha hisztitek, ha nem az építkezésen dolgozóknak ennyi cucc sem zavarta a szemét. Nyugodt szívvel tologatták az ajtót.

A Tulajdonosnak jeleztem, hogy ez komoly károsodást okozhat, így saját kezébe vette az ügyet és kipucolta a szükséges helyeken. Nem nagy munka, de sok bosszankodásba és pénzbe kerül, ha nem így gondolkodik.

A képek saját tulajdonom, így felhasználásuk csak a forrás megjelenítésvel lehetséges!

Ha tetszett a bejegyzés, és szeretnél még több lakberendezési és dekorációs ötlettel találkozni, kövess a Pinterest-en vagy a Facebook-on is.