Építész lévén sokat álmodoztam a saját házamról. Az élet úgy hozta, hogy a megvalósítására sokat kell várnom, amit így utólag nem is bánok. Számtalan koncepció tervet készítettem magamnak az évek során egy-egy kiszemelt telekre. Aztán tavaly márciusban sikerült megvenni egy telket, amire rögtön nem is lehetett építeni, mivel éppen átminősítés alatt áll a terület. Nagyon régóta húzódik a szabályzat módosítás, így remélhetőleg most már hamarosan véglegessé válik. Az elfogadásra váró Építési Szabályzat tervezet már megvan, így az alapján terveztem meg a sokadik, és úgy néz ki, hogy végleges családi házat.
Azt gondolom, hogy nincs tökéletes alaprajzi elrendezés, mert az mindenkinek más. Maximum annak a személynek lehet tökéletes, akinek az igényei alapján készült. Ahhoz, hogy a lehető legjobbat tudjam magunkra szabni, kellett az elmúlt évek tapasztalata. Hogy élünk most, két gyerekkel? Milyen helyiségben fogom végezni a munkámat? Mennyi cuccunk van? Ha belépünk az ajtón, hogy vetkőzünk le? Elpakoljuk a cipőket, kabátokat? Erre mondjuk nagyon egyszerű a válasz:NEM! Éppen ezért olyan házat szerettem volna, ami mindamellett, hogy szép, kiszolgál minket! Mindennek meglegyen a helye! A kenyérpiritót ne a szekrény legmélyebb bugyrából kelljen előhalásznom.
Még nem tudom pontosan, hogy mikor kezdhetjük az építkezést, de addig is szépen sorjában megosztanám veletek a terveket, hogy mit, miért gondoltam így.
Első körben a külső látványterveket mutatom, majd a belsejével és a tájolásával folytatnám a későbbiekben. Nekem mindig is a hosszúkás, oromfalas házak tetszettek. Ezek egyben hagyományosak is, de kellőképpen modernizálhatóak. Számomra ez egy időtálló design, így az alaprajzi elrendezés mellett ez volt a kiindulási alap.
A telekről elsőnek annyit, hogy háromszög alakú saroktelek. Egy beépített északi szomszéddal és egy nyugati erdős közterülettel határolva.
 |
| Keleti oldal - utcára néz |
 |
| Déli oldal- utcára néz |
 |
| Dél-nyugati oldal - utcára néz |
 |
| Nyugati (hátsó) oldal - erdőre néz |
